Kelemen János (1943–2024)

Hosszú betegség után 2024 január 31-én meghalt intézetünk egykori munkatársa, Kelemen Jimmy.

Kit vesztettünk el?
Egy kiváló, nagy tudású, felkészült, széles látókörű és szerteágazó műveltségű magyar filozófust, a hazai filozófiai gondolkodás meghatározó alakját, a Dante-kutatás nemzetközileg elismert szakértőjét – az MTA rendes tagját, az ELTE professzorát, az MTA Filozófiai Intézetének korábbi igazgatóhelyettesét (1977–1979) és tudományos osztályvezetőjét (1979–1989). Egy nagy tanáregyéniséget – az egyik legszélesebb tanítványi körrel rendelkező filozófust; a magyar analitikus filozófiai iskola egyik megteremtőjét.

Kit vesztettünk el?
Egy könnyen megközelíthető, allűröktől mentes, ízig-vérig egészséges lelkű embert. Egy remek pszichológust (kiváló emberismerőt), akihez bátran fordulhattunk szorult helyzetben, és megbízhattunk a tanácsaiban – ezeket rendre igazolta az idő. Egy inspiráló, meleg és szabad szellemi környezetet biztosító főnököt, aki – valamilyen rejtélyes képessége révén – szinte minden esetben képes volt megoldást találni a környezetében élők konfliktusaira.

Kit vesztettünk el?
Egy következetes, de soha nem szélsőséges, határozott filozófiai nézetekkel bíró, ám azokat másokra rákényszeríteni nem kívánó gondolkodót. S egyúttal egy szociálisan rendkívüli érzékeny, a társadalmi igazságtalanságokkal szemben mindig őszinte szívvel és nagy elszántsággal fellépő személyt.

Kit vesztettünk el?
Egy remek és (majdnem mindig) derűs beszélgetőtársat / vitapartnert – egy hűséges, önzetlen és igaz barátot.

Többünket Jimmy indított el a tudományos pályán – többünknek hosszú időn át egyengette a karrierjét. Leszámítva talán a legifjabb és legidősebb filozófus-generációt, azt hiszem, nincs olyan magyar filozófus, aki ne tartozna neki hálával valamiért.

Tőzsér János

Fotó: Magyar Kurír, Merényi Zita